Ha ránéznél a fiamra, boldogságot és szeretetet látnál a szemébe. Ő egy egész gyerek, nem csonka. Ahogy nő, cseperedik, egyre jobban visszakapom tőle azt a sok plusz energiát, amit a nevelésére fordítok. Nekem nincs időm és módom magamat előtérbe helyezni. Ő a legfontosabb. Nem kell a párkapcsolatomra tartogatni az energiákat, azt mind az Ő nevelésére fordíthatom. Mi egy boldog család vagyunk. Ha létszámban nem is teljes, de hovatartozásban, összetartozásban még többek is vagyunk, mint egy család.
Aki csonka, fél, nem egész az inkább Apa. Ő kinek ad többet és miből, hogy ne egy letört darab legyen? Ő nem gondoskodik Apaként a fiáról. Megbélyegezni őt kell, hiszen Ő nem része a családnak, Ő van kívül a körön. Miért nem hívjuk Csonka Apának? Apának lenni úgy, hogy gyermekünkről nem gondoskodunk nap, mint nap, szerintem az ilyen nem is Apa vagy legfeljebb Csonka Apa.
De inkább senkit se bélyegezünk meg. Elég mindenkinek a maga sorsát cipelni és közben úgy élni, ahogy szíve diktálja, egész családként. Múltunk már a miénk, jövőnk a gyermekünk. Ha akarjuk ha nem mi már örökre egy család leszünk, ha külön világban is.
