Egyedülálló anyaként igyekszem minden lehetőséget megadni, amit a kétszülős család is tud biztosítani. Egyik ilyen szimbolikus dolog számomra a babaúszás. Hónapok óta sorakoztattam a pro és kontra érveket, hogy menjünk vagy sem. Győzött az anyai buzgóság, elmentünk. Tiszta izgalomba voltam. Nem könnyű összepakolni egy ilyen kis kirándulásra. Majdnem annyi dolog kell, mintha egy hét nyaralásra menne az ember. Tehát vegyük át még egyszer: gyerek, óriási csomag, pontosan időre érkezés, ott ránk váró körülmények ismerete nulla. Nem volt őszinte a mosoly az arcomon, ha értitek, mire gondolok.
De a Mama ismét megmentett. Utolsó pillanatban rám telefonált, hogy Ő elkísérne minket, ha nem túl nagy baj. Nem volt az. Óramű pontossággal tartottuk magunkat a tervhez, hogy időben legyünk a medencénél. Erre ugyanis külön felhívták a figyelmet, amikor jelentkeztem.
Kocsiba be gyerek, csomag, nagyi. Fél óra zötykölődés. Kocsiból ki gyerek, csomag, nagyi. Pénztárnál sorbaállás. Anya átöltözik. Terem megtalálása. Nem kis időt vett igénybe. Soha nem jártam még ebbe az uszodában. Gyerek átöltöztetése. Csomagok elhelyezése. Mindez pontosan időben.
Az óra már kezdődött is. Csak ekkor néztem körül. Micsoda édes kicsik. Látszik, hogy mindegyik már rutinos nem ez az első órájuk, mint nekünk. Aztán az édes kis pofikákról fentebb vittem a tekintetemet. Arcomra lassan kiült a döbbenet. Egyedüli anyuka voltam a vízben. Minden babát az Apukája tanított úszni.
Elgondolkodtam. Szombat délután volt. Azért választottam ezt az időpontot, mert a munkám miatt a hétköznapok már így is nagyon túlzsúfoltak voltak. Ez volt a hét levezetése és valószínű ez volt az oka az Apuka úralomnak is. Azok az Apukák, akik szeretnék látni, hogy csemetéjük milyen ügyes, az egész hetes munka után, szombat délután tudnak csak csobbanni egyet. Logikus. Tehát megint mi voltunk a kakuktojás. Jobban mondva én, aki Anya és Apa is egy szerepben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: