Vannak, akik szeretnek tanulni, vannak akik nem. Vannak, akik csak a saját kárukon hajlandóak megtanulni mindent. Vannak, akik odafigyelnek, és mások kárán tanulnak. A lényeg, hogy megtanuljuk a leckét, amit az élet tanít nekünk.
Egy egyedülálló Anyának igen sok mindent kell megtanulni. De talán a legfontosabb, hogy megtanuljunk segítséget kérni és elfogadni. Könnyűnek hangzik, de nem az. Eleinte a szüleim mindig jöttek segítettek, ha kértem, ha nem. Nekik természetes volt. A helyzetünkben pedig gondolták helyén való is. Nehéz volt úgy elfogadni a segítséget, olyan önzetlenül, mint ahogy kaptam. Folyton azt éreztem, hogy valami baj van velem, ha nekik kell segíteni rajtam. Kézzel, lábbal ellenkeztem, hogy majd megoldom. Olyan akartam lenni, mint egy normális Anya. Ha lenne párom, akkor is ennyit segítenének? Tettem fel folyton magamba a kérdést. De tudtam, nem, az egy teljesen más élet lenne. Szüleim nem tágítottak, jöttek és tették, amit tenni kellett. Ahogy teltek a napok, hetek és hónapok én is csitultam. Már könnyebb volt elfogadni. A mai napig alig várom az este 6 órát. Olyankor mindig átjönnek és játszanak az unokával. Velünk maradnak a fürdésig. Ilyenkor mindig gyorsan befejezem, amit napközben nem tudtam megcsinálni. Aztán következik a vacsora, ami alatt nem kell folyton odarohangálni a fiamhoz, ha valami nem úgy történik, mint ahogy Ő azt elképzelte. Ezután pedig jön a nap fénypontja, a zuhany. A zuhany alatt állva minden a helyén van. Ahogy a meleg víz csobog az arcomon, úgy tűnik el a sok gond, aggodalom, ami folyamatosan a vállamra pakolódik.
Amit pedig most tanulok még csak, az a segítséget kérni. Ez kicsit más. Oda kell állni a másik elé és kimondani azt: Kérlek, segíts! Segíts, hogy meg tudjam oldani a dolgokat, hogy ne dilizek be, hogy ha a gyerekemmel vagyok, akkor vele legyek teljesen. Ne a megoldatlan problémákon rágjam magam szüntelen. Néha már gondolatban kimondom, de hangosan még mindig nem elég gyakran.
A fiamnak szeretném megtanítani ezeket is. Így írtam neki egy dalt, amivel ringatni szoktam. Nem egy nagydolog, de remélem, neki segít majd.
„Gyere, mond el mi fáj!
Gyere, mond el mi bánt!
Anya meghallgatja, Anya meghallgatja
Anya segít, Anya segít
Két karjába elringatja, elringatja”
„Anya gyere, gyere már!
Elmondom mi fáj,
Elmondom mi bánt.
Anya segíts, Anya segíts
Két karodba ringass el, ringass el!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: