Tökéletes Anya

Húsz évet vártam arra, hogy Anya legyek. Nem csoda, hogy tökéletesen akartam, akarom csinálni. Szokták mondani, hogy az elhatározás az már fél siker. Na, én ezt húsz éve elhatároztam, de sajnos most, hogy anya vagyok nem sok minden valósult meg belőle.

Egyedül nevelem a fimat. Ez már önmagában sem vall valami nagy tökéletességre. De ki is a tökéletes Anya az én elképzelésemben. Aki fest, rajzol, énekel, süteményt süt. Ó ezt mindenki tudja. Csak én nem.  Megfogadtam magamnak, hogy majd ünnepekre mi is készülünk mindenféle dekorációval, amit együtt készítünk el a fiammal. Ezt azért kellett megfogadnom, mert kézügyességem közelíti a nullát. Magamtól sajnos nem is tudtam nekikezdeni ennek a közös programnak. Egyrészt, mert nincs kézügyességem. Másrészt, mert nem vagyok tökéletes Anya. Harmadrész, mert ez az ünnepi időszak sokkal inkább eszembe jutatja, mennyire elrontottam, hogy a fiammal magamra maradtam. Ezek ellenére azonban járunk egy baba-mama klubba, ahol is a többi anyukával én is rajzolhattam, vághattam, süthettem volna. De nem sikerült. Megpróbáltam, de valami mindig közbejött. A kicsim elaludt a foglakozás közben a karomban, nyűgős volt haza kellett menni. De a végén mindig megkaptuk, amit elkészítettek helyettem a foglalkozás vezetői. Így van fenyőfadíszünk, szélcsengőnk, mézeskalács asztaldísz. De egyiket sem én készítettem.  Mivel ez az első ünnepi időszakunk így igazán könnyen mondhatnám: még túl kicsi, majd jövőre. De ez csak a kifogás. Nem vagyok tökéletes anya.

Aztán gondoltam egy merészet. Süssünk valamit a Mikulásnak. Kinéztem az egyik legegyszerűbb muffin receptjét. Állítólag mind egyszerű. De, én a legegyszerűbbet választottam.  Aztán napokig viaskodtam sütni vagy nem sütni, melyik a jobb megoldás? Utolsó pillanatban győzött a tökéletes Anya akarok lenni énem. Elszaladtunk a boltba és megvettük a hozzávalókat. Aztán következett a sütés. Előkészületekre 15 percet írtak. Ez nekem 45 percig tartott. Mindent kimértem, külön tálkába tettem és lépésről lépésre haladtam a recepttel. Jól nézett ki, de a végére a fiam megunta a süti készítést és az utolsó 5 percet végig üvöltötte. Készlet. Sütőbe betettem és mentünk aludni a kicsimmel.

Mire kivettem a sütőből a teteje kicsit megrepedt. Sebaj, nem a legszebbek. Aztán megkóstoltam. Az alja kicsit megéget. Nem lényeg, majd mondom, hogy azt ne egyék meg. De mire megérkeztek volna a vendégek a Mikulás váró buliba igazából már dobálózni lehetett a sütikkel, olyan kemények voltak. Ma sem sikerült tökéletes Anyának lennem. Előkerültek a szekrényből a rágcsák és azzal kellett beérni a vendégekkel. Talán majd jövőre sikerül.