Nem tudom ki, hogy van vele, de én imádom a karácsonyt. Az idei volt mind közül a legszebb. A fiam első karácsonya. Mint már tudjátok, Tökéletes Anya nem vagyok. Így nem is próbáltam meg az lenni. Tehát a muffin sütéssel sem próbálkoztam.
A gyerek, a háztartás és a munka
mellett nagy dolog volt, hogy már az ünnepek előtti héten meg volt minden ajándék, na és persze a fa. Olyan nagyot vettünk, hogy alig fért be a szobába. De betuszkoltuk. A főzéssel, sütéssel idén nem vacakoltam. Mamira bíztuk a konyhatündéri feladatokat.
Kicsit előbb díszítettem a fát, már 23.-án éjszaka teljes pompájában állt. Nem mertem kockáztatni, hogy napközben lesz-e rá mód és lehetőség, hogy a gyerek mellett is elkészüljön. De reggel még nem mutattam meg neki. A várakozás még szebbé tette az örömöt a szemébe, amikor meglátta a feldíszített karácsonyfát.
Egy volt a lényeg, hogy minél több időt töltsek a drága kisfiammal. Ez sikerült. Kész felüdülés volt minden percet együtt tölteni. Még néha a délutáni alvásba is besegítettem neki. Nagyon élvezte, hogy anya mindig ott van, és nem rohan éppen valahova, vagy nem a számítógép előtt ül. A karácsonyfa is tetszett neki és talán még a sok jövés-menés, a vendégeskedések is. A végére elfáradt és megbeszéltük, hogy vége a karácsonynak, pihenhet rá még 359 napot és akkor kezdjük előröl.
Nagyon várom, hogy milyen lesz a következő. Ez szép, békés volt. A nyolc hónapos nagy fiam jól vette az ünnepi akadályokat és nem volt szüksége egy szuper anyura. De apa azért hiányzott neki. A fa alatt ott volt ugyan az apától kapott hintaló, de apa nem volt sehol. Csak az általam készített fotóalbumba láthatta, ha már nagyon hiányzott neki. Apaalbum. Csak ő és az ő apukája vannak benne. Ha nyűgösebb, akkor megmutatom neki és egyből jobb kedvre derül. Legalább ő…………
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: